Szültél te már eleget?

2018/06/12. - írta: Katinkanya

Az első gyermekedet várod? Félsz a szüléstől? Félsz, mert ismeretlen? Félsz, mert tudod, hogy fájni fog? Félsz, mert félted a kisbabádat?

95175095_m.jpg

Félj nyugodtan! Félj bátran! – mondanám, ha nem lenne ellentmondás. Féld ki magad, adj teret neki, hogy aztán csillapodhasson. Olyan ez, mint az egészséges, jó izgalom. Növeli a teljesítményt. De ne engedd, hogy leteperjen.

Az én első szülésemet vetélés-indukciónak hívták. Az ötödik hónapban. Élettel összeegyeztethetetlen betegséggel fogant a Kismagzatom, esélytelen volt az élve születésre, kimondták hát rá a sokkoló ítéletet. Egészen hosszasan nem fogtam az adást, hogy mi fog történni. Annyit értettem meg, hogy ha szeretnék még gyereket, akkor nem szívesen roncsolják szét a méhszájat, a későbbi terhességek sikerének érdekében. És itt le is húzódott a redőny nálam. Valahogy úgy képzeltem, hogy betolnak, elaltatnak, kitolnak, felébredek és volt Kismagzat, nincs Kismagzat. Ehhez képest beindították a szülést különféle kíméletesnek mondott trükkökkel, és 36 órás vajúdás, kábítás, zöld hányás, tudattalanság és értelmetlennek tűnő szenvedés után megszületett a baba. Szültem egyet, a semmiért. Majd beindult a tejem, a semmiért. Majd ilyen-olyan hormontartalmú és szedatív szerekkel igyekeztem túlélni a következő két hónapot. Mert tudtam, hogy tovább nem várhatok. A sorsomat beteljesítettem, a tanulnivalót évekkel később ugyan, de leszűrtem, és itt az ideje, hogy anya lelkét meggyógyítsa egy élő, érett kisbaba. És úgy is lett.

Második

 

A második gyermekedet várod? Félsz a szüléstől? Félsz, mert sejted, mi várhat rád? Félsz, mert tudod, hogy fájni fog? Félsz, mert félted a kisbabádat?

43827572_m.jpg

Első érett szüléshez képest az a hat óra vajúdás semmi, igaz? Suttogva káromkodsz, brutál fájdalom ez, fogalmad nem volt, nem erre számítottál, bármit megteszel, csak legyen már vége, fázol, meleged van, belázasodsz, vénásan kapod az antibiotikumot a szülőágyon, érzéstelenítést kérsz, elvágja a tolófájdalmakat, nyomod, amikor mondják, nem érzed, csak tudod, megszületik, meconiumos, elviszik. Megint egyedül fekszel, semmi aranyóra, semmi mellre helyezés, hajnal van, trolik húznak az ablakod alatt, 24 óra eltelik, mire megkapod a kisbabádat, vajon megismered?, gyönyörű. Soha ilyen még nem volt.

Harmadik

A harmadik gyermekedet várod? 15 hónap korkülönbséggel kistestvért szülsz? Normális vagy? Véletlen volt? Azok nincsenek? Félsz a szüléstől? A homlokodra tetováltattad, hogy gerincközeli érzéstelenítést? Hátha véletlenül elájulsz a fájdalomtól, de mire magadhoz térsz, már legyen bekötve…

Az utolsó napokban már folyton sírsz. A hormonok, persze. Meg a tudat, hogy a fiad tuti skorpióban születik. Hogy fogalmad nincs, mikor fogant, kamuztál egy dátumot, amiből kiszámolták a negyven hetet, de te hiszed, tudod, hogy korábban érkezik. Különben is 3 héttel nagyobb volt végig az ultrahangon. De a fiad igazi öntörvényű skorpió. A 37. héten belassít és a kiírás napján születik. Világrajövetele 1,5 órás kilövés, a szülőszobára való bekopogástól számítva. Követeled az EDA-t, de az első adag pont a kitolási szakra fogy el. Két fájás közt, bazi nagy csecsemőfejjel a hüvelyedben a plafont nézed, és sem hangok, sem betűk, sem számok nem jutnak eszedbe, hogy visszaszámolj a következő tolófájásig. Csak azt várod, hogy túl legyetek rajta. Végre karodban tarthatsz egy véres-mázas kis csecsemőt, bámulod közelről, szorítod, nehogy lecsússzon a mellkasodról, és sírsz a boldogságtól. A kórházból hazafelé egybefolyik előtted a suhanó autópálya, és elképzelésed sincs, milyen lesz az élet egy kisebb és egy nagyobb pelenkással hirtelen.

Negyedik

Majd egy évtized kell, hogy feldolgozd az összes eddigi szülésélményt, de mindennél erősebb a babázás utáni vágyad. A negyedik gyermekedet várod? Félsz?? Hiszen már ismered a bulit! Vagy mégsem?

40952688_m.jpg

Közel a negyvenhez már egyre nehezebben viseled a fájdalomnak még a gondolatát is. Te és a kisbabád – úgy érzed – minden megengedhető földi jót megérdemeltek most, hogy utoljára áldozod a tested ezen az oltáron: a többszázezres vértesztektől kezdve a százezres babakocsin át a félmilliós köldökzsinórvér levételig. Millió dolláros bébi, csak így hívod őt. Majdnem végig dolgozol, neveled a gyerekeidet, egyetemi diplomát szerzel közben, adrenalin fröccsök és stressz-faktorok közt szlalomozol a szülésig. Fájásaid vannak az utolsó hetekben, de csak nem akar beindulni. Szülőszoba, burokrepesztés, fájásgyenge, oxitocyn, magzati szívhang eltűnik, sürgősségi császármetszés, született 13 perc alatt. Él. Érett. Megviccelt. Gyönyörű.

A műtét a spontán szülésekhez képest gyilkos élmény, a halálfélelem közben, a szinte mérhetetlenül alacsony vérnyomás, hogy csak onnan tudod, hogy az a te lábad, mert ismerős a körömlakk színe, kinyomják a beled, szikét kérnek újra, tovább vágnak, megszületik, azt se tudod, mi van… És utána a kettévágott tested és a fájdalom, amit sosem éreztél még. Közben szoptasd és ringasd a kisbabádat, és abban bízol, hogy otthon minden megjavul majd.

Utoljára szültél. Szép volt mind, úgy, ahogy történt. Sorszerűen és hálásan engeded el a további terhességek és szülések vágyát. Teljesítetted, amit rád írt a sors.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr9213899976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2018.06.12. 15:09:49

:-) grats.. már ha elfogadod... én a szülésekhez kézfogásnyi távnál közelebb soha nem jut(hat)ok.

Sista27 2018.06.12. 15:24:36

Óriási írás!!! Gratulálok!!! Elmond, leír, kiordít minden gondolatot!!!

Dorinda41 2018.06.12. 16:02:28

Én nem értelek. 4 gyerek, 4 szülés, de egyiket sem így írnám le, pedig volt minden, kora baba távol a lakhelyemtől idegen orvossal, késői baba piszkos magzatvízzel, szétesett lepénnyel, indított szülés, ...
Nem értem, hogy neked hogy-hogy csak ezek a borzalmak maradtak meg (az első babádnál érthető). Ezeket én egyiket sem fogtam fel borzalomnak. Viszont én sosem féltem. Anyukám 5 gyereket szült. Mindig azt mondta, hogy élete legszebb élménye volt a terhesség és a születésünk. Annyit mondott, mielőtt bementem az első gyerekemmel a szülőszobára, gondoljak arra, hogy az utána következő hét sokkal rosszabb lesz, mint a szülés. Igaza volt.
A lányaimnak csak annyit mondok, hogy fantasztikus élmény volt, amit egy nőnek legalább egyszer az életben át kell élni.
Ezt a posztot egy még nem szült nőnek nem is engedném elolvasni.

Jakab.gipsz 2018.06.12. 16:08:41

T. Katinkanya !

Ezek a szüléssel kapcsolatos dolgok évmilliók óta, az emlősöknél így zajlanak.

Az a nő, aki nem szül, annak nem lesz folytatása. Ennyi. Lehet még siránkozni sajnos a Ti fájdalmaitokat, nem tudjuk át vállalni. Mint ahogyan az élet létrehozásának a csodáját sem.

Egy anyának van respektje, fontos valakinek.

Egy meddő nőnek, csak társadalmi hasznossága van mint munka erőnek., pontosan úgy mint a rovaroknál.

Világos ?

hotredchili 2018.06.12. 16:44:14

@Jakab.gipsz: Szerintem nem siránkozik. Leírja, hogy mit élt át. Ilyen lekezelő stílusban kioktatni egy többször szült nőt... Mi az, hogy világos???A poszter nem gyengeelméjű.Jó esetben pedig egy apa sem csak egy ivarszerv, neki is van respektje, a gyerek ugyanis nem egy nő, hanem egy pár gyereke.

hotredchili 2018.06.12. 16:51:45

@Dorinda41: Senkinek nem attól lesz szülhetnékje, hogy szép születésélményeket hall. Nekem is van öt, volt szörnyű és élményszerű, féltem (aztán nem kellett volna), nem féltem (pedig kellett volna) , császár, sima. Van, akinek a várandósság ideje rémálom, nekem semmi bajom nem volt, még hányingerem sem, de akinek rossz tapasztalatai vannak, az ne mondja, hogy élvezte, ha nem. Az egyetlen lányomnak én nem azt mondtam, hogy rózsaszín köd meg csodás élmény. Az csoda, ha gyereked van, de az addig vezető út nem mindig sima.
A poszternek pedig minden jót!

Jakab.gipsz 2018.06.12. 18:00:35

@hotredchili: Talán nem voltam eléggé világos.

Tehát amikor először láttam szülésről szóló filmet, (kis kamasz koromban)nem mertem odanézni sem. utána a lányokra is több tisztelettel, viselkedtem

Amikor másodszor beszélt róla egy szülésznő barátnőnk, csak azért nem ájultam el mert a jegyesemet, kellett megtartanom. egy zsúfolt vonaton.

Aki pedig a megszületés misztériumát, csak profanizálni tudja az ne akarja osztani az észt másoknak. már csak azért se, mert azt mindenki tudja, minden szülés főleg az elsők veszélyesek.

Éppen ezért minden asszony, titokba ugyan de egészséges gyermekért és probléma mentes szülésért imádkozik, és fohászkodik.

Az egészség ügyekben járatlanok számára, nem szükséges szakmai dolgokat firtatni.

Olcsó narcisztikus, provokatív hangulat keltés, a cikk stílusa és ez az ami nem tetszik.

Ja, és még valami, minden gyermek "Mauglinak" születik, a neheze utána következik, embert nevelni belőlük.

hotredchili 2018.06.12. 19:05:04

Nyilván nem volt világos ez a szubjektív háttér. Mégis, ha egy háromgyerekes nő akárhogy beszél/ír a szülésélményéről, az minden, csak nem provokáció. Ő akart hármat, szült négyet, neveli őket. Hazugság az lett volna, ha azt mondja, hogy (tapasztalata ellenére) csak csodás élményei vannak. A vért én sem bírtam (orvos vagyok:), de szerettem azt, aki a gyerekeim apja lett és hát tudtam, hogy ez lutri. Volt, hogy nyertem, volt, hogy nem. Ami mindenképp az enyém )nem a nemzeté, nem a gazdaságé, no magasztos mellébeszélés) a gyerekeim. A posztoló az élményeit osztja meg. Minden nőnek tudnia kell, hogy ha gyereke lesz, az esetleg kínnal jár. Ha csak az szülne, akinek papíron garantálják, hogy nulla áldozattal, fájdalommal stb jár, akkor egykettőre kihalnánk. Én sem gondoltam azt, hogy a gyerekszülés happy és buli, de nem is kell a lányokat ezzel áltatni. A fiaimnak és a lányomnak ha fejenként lesz annyi gyereke, mint nekem, akkor 25 unokám lesz. A fiaim pedig ne vállaljanak részt a szülésből, hát az női dolog, de a Maugliból embert nevelniük nekik kell, nem az anyjuknak egyedül. A hozzászólásodban a stílus zavart, amit írtál, azzal egyet lehet érteni. De egy három élő gyereket nevelő nő nem tudatlan, nem siránkozó, hanem öntudatos anya szerintem

Empatikus Állatbarát 2018.06.12. 19:05:46

@Dorinda41: Sztem nem baj, ha vki leírja a szülés borzalmait. Az én anyukám is úgy készített fel, ahogyan a tiéd téged. Aztán vártam a nagy csodát, de csak a borzalmas fájdalmak jöttek. Semmi csodálatosság... Majd beleőrültem a halálfélelembe is, mert nem tudtam, h a fájások meddig erősödhetnek... Mindig azt hittem, a következőbe már belehalok... Ráadásul, mivel arra voltam felkészülve, h milyen csuda jó lesz, a halálfélelmemet az is erősítette, h azt hittem, h ez nem normális... Pluszban még azt is hittem, h szégyellnem kell magam amiatt, mert nem bírok elviselni ekkora fájdalmat! Aztán amikor túl voltam az egészen, és számonkértem anyukámat, h miért hazudott, azt felelte, h azért, mert nem akarta, h féljek... B+! Anya! Sztem nem baj, h vki megírja, h szülni keserves kín! Jobb felkészülni rá, minthogy a fájdalom mellé az ember még szégyellje is magát, vagy hogy a haláltól rettegjen, mert azt hiszi, h ez nem normális...

Sorrybori77 2018.06.12. 19:26:16

Véleményem szerint egy terhes nő a világ legundorítóbb látványa, az a szétfolyt püffedt test, az a szemmel látható teher, a kidudorodó köldök, a pattanásig feszített bőr, a vizes boka, a feldagadt arc és orr, a plecsni nagyságú mellbimbók, a lilára dagadt nemiszerv...na és ami csak ezután jön. De nincs is ezekkel semmi baj, csak hagyjunk már fel végre a rózsaszín mesével és legyünk őszinték. A terhesség nem egy fáklyás menet, hát még a szülés és ami azután jön!

Sista27 2018.06.12. 20:15:38

@Empatikus Állatbarát: Ezzel tök egyetértek! Mindenki festi a csodát, hogy elöntenek az anyai érzések, hogy milyen csodás a szülés, nem a fájdalomra fogsz figyelni...blabla.
Engem nem öntött el semmi ( pedig nagyon vártuk a kisfiamat), csak a félelem ( HELLP-es voltam), a hirtelen jött császár után az az elviselhetetlen fájdalom, a katéter ott lent, a székrekedés, a tejbelövelésnél az a vad fájdalom... Azóta persze belerázódtam, de tényleg nyakon tudnám csapni azokat, akik csak a pipacsszórásról hadoválnak.

Móni S 2018.06.17. 18:55:56

Sziasztok.
Én 3 szülesen vagyok túl, és mind csaszaros szülés volt. Az első iker terhesség miatt a második komplikációk miatt mint el fogyó magzatviz elmeszesedett méhlepény nyakon a koldokzsinor.... A harmadiknal progis császár volt mert már az elozok is azok voltak bár én sima természetes szülésre vágytam. Sajnos az intézmény nem támogatott ebben de részben megertem. Én csak azt sajnálom h nem életem át a természetes szules élményeit. :( Viszont én nem csak a rossz élményekre tudok csak emlékezni hanem a fel sírásokra h sikerült az együtt megtett hosszú útra. :) Egy gyönyörűséges új és egyben törékeny kis elolenyre aki a szívem dobbanasara boldog mosollyal fekszik és nol fel a melkasomon... És igen a babazas és terhesség vágya kísér tovább h újra terhes lehessek ha Isteni szerencsém lesz.
Puszi mindenkinek :)