Kütyüzz, Anya! Ne bénázz!

2018/07/03. - írta: Katinkanya

Szeretném leszögezni: menő anyának tartom magam, már ami a gyerekeimmel történő lépés tartást illeti. Egy nyomorult hétfőn mégis azzal kellett szembesülnöm, hogy informatikailag és műszakilag egész egyszerűen kicseleztek, megelőztek és ott hagytak a faképnél.

42271794_m.jpg

Lassan már a 6 évvel ezelőtti állapotokat sírom vissza, amikor még kisiskolás játékokkal volt teletöltve két lebutított tablet, amit csak étterembe és hosszú utazásokhoz hozhattak magukkal a gyerekek. A közösségi elérhetőséget pedig egyedül a Skype jelentette, egészen addig a letiltásig, míg 9 éves lányomra ráakadt egy leszbikus pedofil, annak rendje és módja szerint, hard pornó fotókkal bemutatkozva. Ehhez képest ma már ott tartunk, hogy a 4,5 éves kisbabám úgy kezeli az iPhone-t, mintha az anyaméhben találta volna egy félreeső polcon magának, a kiskamaszaim kütyü-rutinjára pedig egész egyszerűen néha elfogynak a szavak.

 

  • Tesa! Figyuzd ezt az appot!
  • Nemáááár! Random ezt töltötted? Kajak?
  • Nagyon adom.
  • Muti, mit tud? Elnök. Én is hadd!
  • Na, ne rajoskodjál! Hozd a kövi pályát gyorsba!
  • Gyerekek, én is kipróbálhatom? – és az első körnél elrontom, pedig csak a wifi „cseszekszik”, (ezt is most tanultam), de úgy teszek, mintha már a negyedik pályát tolnám.
  • Nemááár! Nézd már anyát! Hashtag anya sunyul! Ikszdé! LOL!

 

Lassan úgy érzem magam, mintha a saját dédnagyanyám lennék, aki csendben morfondírozott a tv előtti fotelban, hogy „csak azt nem értem, hol megy a vezeték a távirányítóból”. Pedig vakon szörfözök a Face-en, ráerőltettem magam az Instagramra, elektronikusan fizetem a számláimat, online fizetek a webshopokban, walletba gyűjtöm a boarding passokat meg a mozijegyeket, QR-kódokat olvastatok le a macskaeledel boltban, appokat alkalmazok a futástól a vízivásig mindenre, lájkolok és wave-elek, slack-ben és wunderlistben olvasom a megosztott szakmai tudnivalókat, fotókat szerkesztek, csillámpónis szelfiket lövök. Mégis megütközöm némán, amikor rajtam kívül mindenki tud két hüvelykujjal gépelni az okostelefonon, amikor hosszas tanulmányozás után sem vagyok képes használni a ps4 kontrollerét cselből kiinduló, les-mentes, akció gól lövésére FIFA-ban vagy amikor ostoba arccal bámulok, hogy az instán üzenetet is lehet küldeni. Ha néha egy kicsit elbízom magam, mert teszem azt elengedett kézzel sikerül eltalálni a tizenhetedik fuxos, napszemcsis, rángatódzó kis ananászt pineapple pennel, olyankor mindig az orromra koppint valaki, például a kiadó vezető: - Te komolyan nem használsz még jelszókezelőt??? És nem tudja leplezni döbbenetét. És én komolyan nem használok, pedig már minden második website-on jelszó emlékeztetőt kell kérnem, de majd az újat is elfejtem, elhagyom meg elrontom, viszont akkor sem…

Hogy hol húzódik a tűréshatár, amikor már egyszerűen eleged van a gyermekeid kütyüzéséből? Mindenkinél máshol. De érdemes figyelni, nehogy súrolják a függőséget. Nem gondolom, hogy ma meg tudunk lenni műszaki eszközök nélkül, már teljesen áthálózták az életünket születéstől fogva. De mivel te, mint felnőtt lemintázható példaként állsz a gyerekeid előtt, így néha egyszerűen muszáj tükörbe nézni, hogy vajon te mennyit nyomkorászod a telefonodat? Hogy főzés közben, két grillzöldség átfordítása közé beiktatsz-e egy kis facebook-ozást? Hogy fürdetéskor kiosonsz-e egyszer-kétszer rápillantani az e-mailjeidre? Hogy lefekvéskor az utolsó, ami kiesik a kezedből, az a telefonod a hírekkel és a legelső, amit ébredéskor előveszel? Hogy igazi multi screen apuka vagy-e, aki ölében a laptopjával, kezében az okostelefonnal tv-zik? Ha igen és igen és igen, na akkor kell neked is elgondolkodni. És szánt szándékkal magadra erőltetni olyan old school kikapcsolódási formákat, mint print könyvek és magazinok olvasgatása, virtuális helyett igazi focizás és trambulinozás a kertben meg minden olyan dolog, amit gyerekkorodban computer és telefon híján csináltál szabadidődben. Játszd újra! Csak próbáld ki, milyen feketére porosodott lábbal tekerni a bicót, feküdni a fűben, felhőket bámulni, sakkozni, palacsintát sütni, palántát ültetni, mindegy mi, csak kikapcsoljon és örömet okozzon. Pont úgy, mint rég. Offline. Hogy a gyerekeid ezt copy-zzák utánad.

 

 

 

Címkék: telefon kütyü ipad
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr6614082369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Segna 2018.07.04. 11:40:09

Nem könnyű!!
Viszont, állítólag, minden új technológia megtanulása fiatalítja az agyat. Én 40 felett kaptam az első iphone-mat. hát, kb. 25 éves lett az agyam mire átálltam a fordított logikájára...
Nekik még nincsenek korábbi beidegződéseik, majd ha megint jön egy hajtűkanyar ők is lelesznek maradva...