Elnevetett esküvőink

2018/07/12. - írta: Katinkanya

Hányszor hallottad az esküvő-szervezés során: ez csak a Te napod lesz! A lényeg, hogy Ti élvezzétek! Ehhez képes hány Mancika néninek, Pityuka bácsinak és kötelező elvárásnak kellett megfelelnetek a Nagy Napon?

a-cake-cutting-disaster-640x468.jpg

A hétvégén jó barátaink lagzijában mulattunk. Az ifjú pár az egyházi esküvőt ünnepelte nagy násznép körében. Az ökumenikus templomi szertartás alatt, közvetlenül a gyűrűk felhúzása előtt 15 másodperccel derült fény arra, hogy minden klappol, csak konkrétan gyűrű nincs, mert a gyűrűt átadni készülő család a szomszéd faluban kereste a templomot. Az örömanya kétségbeesett arccal kutatta a megoldást a templomi padsorok közt. Összenéztünk, ahogy mellém ért. Gondolkodás nélkül lehúztam a saját gyűrűmet, ezen nem múlhat az eskü! Aztán – mivel az uram nem viselte aznap a saját jegygyűrűjét – a másik kezemről is lehámoztam gyorsan egy gyűrűt és Anyuka kezébe nyomtam. Így történt, hogy Katinkanya két gyűrűjével ment egymáshoz az ifjú pár. Méretprobléma? Ugyan!! Felment az első ujjpercig… Egész éjjel, kitüntetett mennyiséggel és alapossággal ittunk hát a gyűrűmmel így előre prognosztizált, 3 gyermekes létre. Era, Ádám! Örök boldogságot!!

 img_3583_1.JPG

Nem nagyon kell messzire mennünk, mindannyiunk esküvőjén volt valami baki, zökkenő vagy áthidalandó nehézség. Vegyük rögtön a meghívottak listáját. Tegye fel a kezét, akinek az esküvőjén egy muszájból meghívott, sértődésre hajlamos távoli rokon, vagy kötelezően visszahívott – mert ő is meginvitált a sajátjára – vendég sem volt! Hosszasan ellenállsz, amikor anyósod ás anyukád csak egyre bővíti a vendéglistát, mert szembe Imre bácsi is, meg Zsuzsókáék messziről, különben meg Takácsékat is illene, és ne feledjük a sütis Icukát se. Aztán egyszer csak elfogy az erőd, eleged lesz a folytonos ellenállásból, és rábólintasz. Jöjjön mind! Csak haladjunk már tovább a szervezésben!

Aztán ott a ruha-kérdés: te elképzelted 17 éves korodban, hogy a Guns N’ Roses: November rain-es klipjében látott elől rövid-hátul hosszú menyasszonyi ruhában fogsz esküdni, ha törik, ha szakad. A föld alól is kerítesz egyet. Akkor is, ha már nem divat, vagy a katolikus pap kifordul a templomból a ruha láttán. Aztán a ruhapróbán elbizonytalanodsz, mert idén mégis inkább az ekrü minimál a trend, a végső csapást pedig nagymamád méri az elképzelésre: - ejnye kislányom, ez a felemás ruha közönséges…különben meg stólát is vegyél, hogy a vállad ne látszódjon! Végül csak arra marad erőd, hogy az abroncsra határozott nemet mondj, mert azt akkor sem és kizárt. Ráadásul terhes vagy, és úgyis mindenképp egy jótékonyan rejtő A-vonal kell ide. Szóval, ruha-vágyad is megfúrva.

bridal-636018-1280-388x258.jpg

És a vendéglátás? Kiráz a hideg az újházy tyúkhúsleves - sültes tál – marcipán torta kombótól? Finger food-ot képzelsz? Vagy épp ellenkezőleg: rühelled az urizálást és falusi nénik lagzis sütijeit akarod falni? Esetleg egy rendhagyó pizza-partira vágysz, mint mi? Amiből természetesen a végén úgysem valósul meg semmi, mert a választott helyszín csak saját cateringgel dolgozik, az ő konyhájuk viszont kizárólag a hagyományos ételsort vállalja. A helyszín meg fix, az időpont miatt. Az időpont pedig megváltoztathatatlan a sztár-zenekar miatt. A kör bezárult. Marad az újházy-buli.

A nagy számok törvénye alapján minden esküvőn van legalább egy vállalhatatlanul részeg vendég. Voltam olyan lagziban 10 éves koromban, ahol az egyetlen vendég, aki bortól hányt, az én voltam, úgy riasztották anyukámat, amikor kipakoltam a cuccot a rózsaágyásba, és sírva meséltem, hogy az önkiszolgáló büfében elvettem egy furcsa ízű málnaszörpöt, de tisztességből-becsületből megittam az egészet. De mi történik, ha a legjobb barátod frissen elválva, zokogós részegre issza magát, majd feltámadva a kerti padról mindenkinek ajánlkozik, aki szoknyát visel? Vagy ha a zenekar egyik tagja nem találja el az akkordokat a túltolt Bacardi-zéró következtében? Vagy ha a násznép háromnegyede hányni kezd két nap múlva, a puszikkal tovább adott rotavírus végett?

A mi polgári esküvőnkön egészen nemes egyszerűséggel leszakadt a plüssbársonnyal bevont dísz-kerevet, amikor a vőlegény szokásos intenzitásával helyet foglalt. Az anyakönyv-vezető kétségbeesésében húzóra megivott két vendég-pezsgőt, majd a vőlegény és a tanú a raktárból előhoztak egy pótkanapét, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Azzal a kiegészítéssel, hogy bármit kérdeztek tőlünk attól kezdve: akarjuk-e, ígérjük-e, fogadjuk-e, mi zokogtunk a röhögéstől.

 

És a te esküvőd?

Volt baki? Volt túl részeg vendég? Volt elhagyott csokor? Vörösborral leöntött menyasszonyi ruha? Hiányzó személyi igazolvány a tanúnak? Megbotló, uszályos ruhára rátaposó vőlegény? Meséljetek… :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr2014106053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.