Anya, fáj a szerelem?

2018/08/02. - írta: Katinkanya

Vajon megéri az a néhány hónapnyi szerelmi extázis, ha utána úgyis elmúlik, vagy eleve csak vegytiszta szenvedést okoz majd? Bármi is a válasz, ha a szerelem jön, látni fog és győzni. Esélytelen vagy ellenállni vele szemben, Kislányom.

Hogy legyek okos? Hogy készítsem fel a lányomat erre? Hogy lehet tárgyilagosan feltárni, mire számíthat és mire nem, ha egyszer úgy istenigazából bedarálja a szerelem?

36452576_m.jpg

Nekem senki nem mesélt erről kiskamasz koromban. Nálunk tabu volt ez a fajta érzelem, a ronda, bűnös szexualitással együtt. Minden, amit ma már tudok, csakis tapasztalat. És mind, kitörölhetetlenül az enyém. Először, mint a legtöbb kislány, Apámba voltam szerelmes. Hozzá akartam menni feleségül. Gyönyörűnek láttam, erős volt, okos és népszerű. Fel tudott mászni a kötélre úgy, hogy csak a kezével tartotta magát. Pillanatok alatt lebarnult a napon, és mindent tudott a világháborúkról. A mai napig büszkeség csillog a szemében, ahogy rám néz, és ez örökké kölcsönös és meghatározó marad. De a való világba csak ezután szakadtam ki, ahol szerelmek és pasik már teljesen máshogy működnek, szerencsére egyébként, mert mi lenne velünk kézzel fogható kapcsolatok nélkül? Lássuk csak…

A szerelmi elme-elborulás ereje elementáris. Húz és von, bábozik veled, ragyogtat, éheztet, növeli a munka-teljesítményedet és csökkenti az alvásigényedet. Mosolyogva lézengsz a világban, minden sejted, minden porcikád egy áthangolt működési mechanizmus alkatrésze lesz. Egy belső fáziskapcsolót egyszerűen kiiktat benned, ami a realitásért és tárgyilagosságért felelős. A szerelmed gyönyörű, elképesztő és tökéletes…nyilván. Persze van ilyen is, ezt kölcsönös szerelemnek hívják. De általában mondhat bárki, bármit, rajtad kívül mindenki más látja, hogy a fiú kamuzik, link, alacsonyabb nálad, kisebbségi komplexussal küzd, skalpgyűjtő vagy háborodott. Ez azonban számodra mind nem létező faktor. Nincs akarat, nincs értelem, csakis érzelem-vezérelte lebegés egy zselés talaj fölött, egy színesen fénylő buborékban, rengeteg vággyal, szexszel kibélelve és úgy képzeld, hogy egy boldog plüssfigura vagy, de nem pamutvatta, hanem adrenalinos-endorfinos pattogós cukorka a töltet benned. Keresem rá a szavakat, hogy érezd, mennyire csodálatos állapot.

De Drágám! Nem ünneprontásosdiból mondom, csak azt szeretném, hogy tudd, én ott leszek veled akkor is, amikor ez az egész elromlik. Mert a szerelem kötelező velejárója, a vége. Egyszer csak történik valami, amitől az egész szétdurran, és akkor sajnos könnyes-sáros verítékké válik a szivárványossága, és egy rohadás hasadékon át kiömlik mind a pokolba, te meg ott maradsz, a testedre és lelkedre tapadt, bűzlő buborék héjjal. Elhagynak. Megcsalnak. Nem kellesz. (Kérlek, ne csináld azt, amit Anya… Én rosszul vagyok bekötve. Én akkor lendültem bele mindig még mélyebben érzelmileg, ha eldobtak.) Vagy a legkevésbé fájdalmas esetben csak úgy szimplán elmúlik a szerelem és úgy ébredsz egy reggel, hogy nem hályogon át látod a külvilágot, hanem élesen megvilágított valóságában. Én ezt kívánom Neked, ezt az utóbbit. Hogy mindig a legkisebb sérüléssel tudj tovább lépni és épülni a történtekből.

Kislányom, ha most engem kérdezel: ne legyél szerelmes, úgyis fájni fog a végén! De ha már nem fáj, akkor meg azt mondom: az egyik legcsodálatosabb, „bűn-kihagyni” érzelem a földön, amiben olyan szélsőségeket és kilengéseket tapasztalsz meg, amitől gazdagabb leszel, érettebb és elfogadóbb. Mert mindenkit elkaphat a gépszíj, amikor se esze, se éjjele, se nappala, csak a szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…és olyankor nincs más dolgunk kívülről, csak megérteni őt, megsimogatni, és bólogatni, hogy tudom, milyen gyönyörű és tudom, mennyire szar.

Igen, Kislányom. A szerelem fáj. De úgy kell, mint a sópermet a tenger hullámai közt. Úgy kell, mint szabadságharcosnak a határtalanság. Beléd robbanó gyönyör-energiabomba, ami egy füst alatt rombol is, de neked kell tudni később a saját javadra fordítani ezt a bipoláris intenzitást. Sikerülni fog. Segítőd leszek.

 Anya

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr6214120511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

satie · http://321.hu/sas 2018.08.03. 10:03:34

A szerelem egy változó dolog, megvan a dinamikája, például általában megesik benne az az élmény, ami a szülőségben is, hogy boldogságot vágyunk nyújtani valamilyen módom, és épp abban a helyzetben az Ember, aki szeretünk, nem úgy vágyik tőlünk kedves gesztusokat kapni, ahogy mi elképzeltük, lehet, hogy összetanulunk, lehet, hogy nem illünk össze. Ezek szép és fontos élmények a boldogság felé, ezen végig kell menni.

Sir Galahad 2018.08.03. 11:29:23

Ja persze, mert csak olyan fordul elő, hogy a pasi a link, az ilyen-olyan, meg csak a pasi hagyja ott a csajt...

Jó reggelt kívánok!

Szalay Miklós 2018.08.03. 11:47:45

Egy írás, mely jól összefoglalja, hogyan működik a szerelem, szeretet és barátság:

egyvilag.hu/temakep/054.shtml

...in the world 2018.08.03. 11:47:46

@Sir Galahad: mivel ez tulajdonképpen egy "személyes" levél a szerző lánya felé, illetve a szerző is nőnemű (anya), ezért érthető, hogy abból a nézőpontból beszél errő.
Azonban a leírt érzések természetesen nemektől, vallásoktól etnikumtól függetlenül univerzálisak. Ez utóbbi a lényeg. Nem mintha olyan sokat segítene ez az írás, amikor valakinek a szívét tényleg úgy rendesen összetörik.

Sir Galahad 2018.08.03. 12:06:02

@...in the world: Értem a szerző nézőpontját, de azt gondolom, az anyukának az is dolga volna, amikor a lányát igyekszik felkészíteni arra, ami vár rá, hogy tudatosítsa benne, neki is van felelőssége a másik nem iránt. Az elég álságos, hogy óvja a leányzót mondjuk attól, hogy a férfiak nehogy kihasználják, átverjék, megbántsák, de arról só sem esik, hogy ezt a magatartást a kis hölgy is lesz szíves mellőzni a másik nem képviselőivel szemben.

...in the world 2018.08.03. 14:16:12

@Sir Galahad: Valóban. De ez az írás nem nevelő szándékkal íródott, hanem az empátiára fektette a hangsúlyt.
De az is (szinte) biztos, hogy a fiatal kishölgy is el fog követni egy halom gyarlóságot a kapcsolataiban, anyai tanácsok, nevelés stb ide vagy oda.
... ahogy én is, valamint feltételezem te is voltál már a f*sznak mindkét végén

jandera 2018.08.03. 14:19:39

Egyszerű a képlet: Választanod kell! Valami nagyon jót, szépet megkapni, és elveszteni, vagy meg sem kapni...
Melyik jobb?

Ad Dio 2018.08.03. 21:10:58

Biztos igaz, hogy egyszer minden szerelemnek vége lesz... a mienk is még csak 20 éve tart.

exilis 2018.08.03. 21:38:49

"De általában mondhat bárki, bármit, rajtad kívül mindenki más látja, hogy a fiú kamuzik, link, alacsonyabb nálad, kisebbségi komplexussal küzd, skalpgyűjtő vagy háborodott. "

Aha, szóval az alacsony termet az egyenlő a kamuzással, vagy egyéb hosszabb távon tolerálhatatlan jellemhibával. Itt be is fejeztem az olvasást, mert kiderült, hogy egy sekélyes liba a kedves "anyuka."

Katinkanya 2018.08.03. 21:49:47

@exilis: vagy a kedves olvasó nem tudja jól értelmezni a mondanivalót.

csakférfi 2018.08.03. 22:48:26

@Ad Dio:
:)
"Nincs akarat, nincs értelem, csakis érzelem-vezérelte lebegés egy zselés talaj fölött, egy színesen fénylő buborékban, rengeteg vággyal, szexszel kibélelve és úgy képzeld, hogy egy boldog plüssfigura "

Mi is lehetnék ....más?
Ha ekkor nem érzem önmagam vagyok.
Vége?.......majdha meghalok.
:)

csakférfi 2018.08.03. 22:54:31

@exilis:
Anyuka leírta a lányának az egyetemes érzést ....amit szerelemnek hívnak.
Csak azért hogy a lány "tudja".
A kettő nem ugyanaz. "Tudni " más mint "szeretni"
Amikor szeretsz....akkor nem tudsz.
Amikor tudsz ...akkor nem szeretsz.
"Ettek a tudás fájáról,megtudták mi a jó és mi a rossz"
Nem ismerős?

exilis 2018.08.03. 23:34:15

Én 25 évig szerelmes voltam egy nőbe, és ma is szeretném ha neki nem múlt volna el. Anyuka nem a szerelemről beszél, hanem a lila ködről, ami a legeslegelején van, és én még nem is nevezném valódi szerelemnek.