Kötelező (kínlódások) olvasmányok

2018/10/04. - írta: Katinkanya

Hétvégén egy konferencián voltam, ahol irodalomszerető társaságban a kötelező olvasmányok sokféleségét boncolgattuk. Kamasz gyermekek anyukájaként, és nem gyakorló magyartanárként is a bőrömön érzem ennek a kérdésnek az aktualitását. Tény, hogy egyre nehezebb rávenni az átlaggyereket az olvasásra.neska_bat_irakurtzen.jpg

Elrohant a világ az örök klasszikus kötelező olvasmányok mellett, megelőzte őket és behintette porral. Fölösleges a homokba dugni a fejünket, egyszerűbb tudomásul venni, hogy át kell gondolni a kötelező olvasmányok listáját. Olvasni utáló gyerek régen is volt, de mára valahogy tendenciává vált, hogy kevesebbet olvasunk és ez nem csak a gyerekekre vonatkozik. Ismerd el, hogy te is sokszor inkább átfutod a híreket a neten, meg mazsolázgatsz a FB-on, ezzel jól elmegy egy csomó idő vagy inkább megnézel egy filmet online, de már megint nem olvastál este az ágyban, pedig egyrészt erre tanított anyukád, másrészt tényleg ez volt a gyakorlatod még 15-20 évvel ezelőtt. Manapság meg már vagy csak szakirodalmat futsz át kötelességből, vagy maximum nyaraláskor olvasol ki egy könyvet. Hidd el, sajnos ez a nagy átlag. És akkor még nem beszéltem a könyvet nagy ívben elkerülő, kizárólag bulvár magazinokat olvasgató rétegről. És azt is be kell ismerni, hogy a keveset olvasó szülő nem tudja hitelesen rászoktatni a gyermekét az olvasásra.

Az iskolának, a magyartanításnak szintén feladata, hogy a gyerekekkel megszerettesse az olvasást, és a Magyartanárok Egyesületének is az ma már az álláspontja, hogy ezt nem feltétlenül az archaikus szövegezésű, nehéz nyelvezetű klasszikusokkal lehet elérni. Szabad kezet kaptak a pedagógusok a kötelező olvasmányok megválasztásában, és kifejezetten üdítő listákkal találkoztam az utóbbi időkben. Természetesen vannak alapkövek, amit egyszerűen nem lehet elkerülni, ilyen pl. a Pál utcai fiúk, vagy az Egri csillagok, de ahogy egyre felsőbb osztályba lépünk, annál több a nehézkes, avas olvasmány. Szerencsére a legtöbb mű megismerését megtámogatja a filmes vagy színpadi feldolgozás, de ez még nem helyettesíti az olvasás élményét. Megmondom őszintén, hogy anno nekem is – bár könyvfaló vagyok – nehezemre esett átrágni magam a Kőszívű ember fiain, az Ulysses-be meg egyenesen belefulladt a lelkesedésem. Mára már odáig lazult a helyzet – hangsúlyozom, az olvasás megszerettetése, mint cél érdekében -, hogy eleve a rövidített verziót adja ki olvasásra a tanár, hiszen ezek a klasszikus történetek alapműveltséget adnak, a sztorit ismerni kell, de az élményt mondjuk egy kortárs mű olvasása teszi teljessé. Legyen a gyereknek sikerélménye! Haladjon könnyen, faljon érdekfeszítő sztorit! Annyi olyan mű születik manapság, ami a mai gyerek érdeklődési körébe vág és nem kell az olvasásához idegen szavak szótára vagy archaikus továbbképzés. Bosnyák Viktória, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Wéber Anikó, hogy csak elvétve említsem a kortárs szerzőket. Mazsolázni tudunk a jobbnál jobb művekből, és ne legyen az az előítéletünk, hogy manapság csak könnyed, selejt mondanivaló születhet, hiszen nagyon komoly, gyerekeket érintő aktualitásokat dolgoznak fel. Örömmel tapasztalom gyermekeim magyartanárainál, hogy szabadon választott olvasmányokat is feladnak, ez pedig kiemelkedő motiváció a gyereknek.

Az én fiam tipikus sportoló, a saját sportágában nem tudok olyan kérdezni, amivel nincs tisztában, és ehhez azért olvasnia is kellett. De én, az elégedetlen anya, akinek semmi nem elég jó, arra vágytam, hogy regényt is olvasson, hogy ne legyen szakbarbár. Vért izzadtunk az olvasással alsó tagozatban, a kötelezőkön túl semmit nem volt hajlandó a kezébe venni. Egyszerűen nem ismerte az örömet és a toporzékoló vágyat, hogy mindjárt lesz időm és folytathatom a könyvemet. Nagyon bánatos voltam, de nem akartam feladni, nem tudtam elfogadni, hogy sosem fogja megérezni ezt a fajta függést. És örömmel jelentem, sikersztori lett, mert megtaláltam azt a könyvsorozatot, amiből a negyedik kötetet falja és nyáron már önmaga elől tartalékolta az oldalakat, hogy tovább tartson az olvasás. (Időfutár sorozat)

Kardinális mélypont: az olvasónapló

Alsó tagozatban még a fejezetről fejezetre történő feldolgozás az elvárt, a művek rövidebb terjedelme ezt lehetővé is teszi. Felsőben, kisgimnáziumban ez már megoldhatatlan, egy Büszkeség és balítéletet, vagy Vörös és feketét nem érdemes ilyen formában kikérdezni. Az irányított kérdések alapján megírt olvasónapló (kedvenc szereplő jellemzése, véleményem a műről) meg nem igazán ad pontos képet arról, hogy valóban kiolvasta-e a gyerek a könyvet. Az otthon készített, egymás közt kézről-kézre járó ppt sem. Van egy új olvasmány-feldolgozási irányzat, a lapbook, ami szintén mindenre jó, csak arra nem, hogy kiderüljön belőle, olvasták-e a könyvet. Arra viszont kiváló, hogy a kézügyességgel nem rendelkező gyerek helyett utolsó este, a szintén fakezű szülő kapjon agyvérzéses idegösszeomlást, mert hiába fantáziálta ki, hogy gyertyából viaszpecsétet olvaszt, meg török kori félholdat farag krumpliból, ha a gyertya belefolyik a lapbook idővonalába, összeragacsolva az internetről nyomtatott és kivagdosott, korhű ruházatokkal megtöltött zsebet, a krumplinyomda faragására meg két kiló krumpli ráment. Ez valójában egy technika órára tartozó, kézügyességet osztályozandó feladat, ne idétlenkedjünk már minden hülye ötlet adaptálásával!

Olvasson nyáron a gyerek kötelezőt?

1309803688-o4efvz.jpg

A legmegosztóbb kérdés, amivel a témában találkoztam. Mi az egyszerűbb? A nyárra kiadott olvasmánylistán apránként végigmenni? Vagy neked nincs szíved a gyerekedet nyáron kötelezettségekkel nyomorítani? Nem lesz brutál a tennivaló szeptembertől, amikor az összes feladat bezsúfolódik? Nem könnyebb előre „dolgozni”? Olvasson nyáron a gyerek? Igen, csak ne a kötelezőt? Vagy egyáltalán ne? Tudod helyette biztosítani az értelmes időtöltést, a szabadságvágyat, a mozgást, a nyaralást? Vagy hetekig inkább rohadjon bent a PS4 előtt? Majd elég tanévben szembesülni a feladatokkal? Hm?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr7914264373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aspitwilight 2018.11.05. 12:53:15

Hú én már vagy 20 éve, hogy felsőtagozatos voltam és akkoriban én is ki nem állhattam a kötirodalmakat, meg a hozzájuk tartozó olvasónapló megírását ráadásul nekünk egy konzervatív magyar tanárunk volt aki azon túl, hogy elvárta az olvasó naplót azt be is szedte év elején és le is osztályozta illetve még dolgozatot is iratott a tartalmából.

7. évelején történt, hogy az egyik osztálytársnőmnek 1-est írt be mert kiderült, hogy ő a feladott Jókai Mór: Arany emberének a film változatát nézte meg és az alapján írta meg az olvasó naplóját. Ez onnan tudható, hogy van egy jelenet ami a filmben fordított sorrendben következik mint a könyvben.