Ne szépítsük, van ez az újabb szülők versenye, az őszi terménybábkészítő megmozdulás. Az ügyes kezű anyatársak csillogó kibontakozási fóruma, akiknek nem jut elég figyelem semmilyen színtéren, a főztjüket otthon természetesnek veszik, dicséretet semmiért nem kapnak, kiöltözni nincs hova, csak mackónadrág a játszótérre, beszélgetni nem tudnak mással, csak a szintén játszótéri anyukákkal, és nincs már semmilyen felnőtt feed-back arról, hogy ők is értékes tagjai a társadalomnak. De nem esnek kétségbe, mert akkor jön a nagy kiugrási lehetőség, az anyák x-faktora, a terménybábos buli. (Mert mutassatok olyan alsóst, aki a fullos kreálmányokat, a toboz-sütőtökmag alapú tündérországot vagy a Mazsola és Tádé szőlőszemekből és rebarbara levelekből álló ikonikus nagyjelenetét önállóan összedobja!?!)
Évek óta nyomaszt és szorongat ez a téma. Most őszintén el akarom mondani, hogy teljes szívemből gyűlölöm ezt a minden októberi, rohadványos terménybáb-készítő versenyt. Ki kell mondanom, le akarom tenni ezt a puttonyt!!
Csütörtökön volt a leadási határidő. Szerdán este láttam meg a konyhai faliújságra kitűzve az iskolai emlékeztető plakátot. Stílusosan TÖK egyedül voltam a három gyerekkel, a férjem késő estig angol órán, a gyerekeim épp a nyári fotókon verekedtek össze, miszerint ki gyűjtött menőbb kagylókat, és mi volt a neve a csúszda tetején a török úszómesternek. A hangzavar picikét megzavarta a fantáziámat, amiben egyébként amúgy sem születik soha, egyetlen ötlet sem erre a versenyre és a jegyzeteim közt sem találtam meg az ide vonatkozó, korábban hirtelen felindulásból elmentett tematikát. Szóval alig találtam egy nyamvadt, felhasználható terményt szegényes otthonomban, amiből a készítést el lehetett volna intézni. Végül az igen kreatív, csöppnyit sem elcsépelt körtesünre esett a választásom. Lehámoztam a fejrészt, és Bence kezébe adtam a további hozzávalókat ( t.i. szegfűszeg és fogpiszkálók) a torzó befejezéséhez, hogy a feladatot ő teljesítse, miközben főztem a vacsit, ballal kevergettem, jobbal Babót ölben tartottam, petrezselyem helyett véletlenül koriandert szórtam a gombaraguba, ezért senki sem ette meg és közben Nyuszótól kérdeztem ki a latin örökség című tantárgyat. Mélyen meg voltam győződve, hogy a teljesítményem emberfeletti és a kandeláberek is meghajolnak nagyságom előtt, hogy ennyire frappánsan megoldottam a feladatot millió teendőm kellős közepén. Este 10 után önelégült volt a sóhajom az abszolvált feladat tudatában, ahogy letéptem a falról a versenykiírást. Ami jelzem, egyáltalán nem fakultatív. Ez egy ilyen kötelező verseny…
Másnap reggel akkor foszlott füstté büszkeségem, hogy ismét mennyire faszagyerek vagyok időre, amikor megláttam a negyedik szülőt a parkolóban, bazi nagy dobozokkal és tálcákkal vonulni, elképesztő termés kompozíciókkal. Hogy a jó büdös kurva paszternák-gyökerüket! Hogy a francba képesek ezek ilyenekre?? Mikor??? És főleg MIÉRT???
Vitte Bencém, vitte a kis nyomorultat, a kis szánalmas körtesünt. Vitte. Én meg elszorult szívvel sírtam az autóban a kormányba kapaszkodva. Pedig még citrommal is bekentem, hogy ne barnuljon be a hámozott kis sün feje.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
radiofan 2018.10.17. 19:35:44
UtazóTódi · utazotodi.blog.hu 2018.10.17. 21:25:36
Ea 2018.10.17. 21:35:22
DogTheDog 2018.10.18. 01:10:31
Az egesznek amugy semmi ertelme, teljesen rossz uzenetet tovabbit. Ezt az iskolaban, ora alatt, kozosen kellene csinaljak. Az, hogy ezt rabizzak a gyerek kornyezetere, egy gonosz jatek reszeseve teszik. Vagyis inkabb aldozatava. Akinek a szulei, nagyszulei, rokonai, stb alltal osszerakott negyzetmeteres animalt jeleneteket kell bevinnie, hogy megnyerje a tanar semmitmondo dicseretet szinten aldozat. Az onbecsulese mar gyerek korban rossz alapokra epul.
balogh z 2018.10.18. 07:26:50
midnightcoder2 2018.10.18. 07:58:47
Jakab.gipsz 2018.10.18. 09:49:49
Ahogyan József Atilla mondaná: "Játszani is hadd szép okos gyermekedet".
Valahogyan így! Biztos tönkrement a műkörme, és ettől ki akadt szegényke.
Osztja az észt és hasonlókat keres.
Lehet demokratikusan véleményt, és politikailag korrekt társadalmi tudatot formálni.
Kelemanus 2018.10.18. 09:52:18
Sok felesleges marhasagot csinaltattak velünk semmi értelmes hasznos dolgot.
Kiveve egyszer mikor fel évig mas tanarunk volt betegseg miatt. Ott csinaltunk 5 óra alatt kalapacsot nyellel, meg soros kapcsolasos kvízgépet.
Aztan meggyogyult a tanerő es megint csak a melegragaszto meg a fafaragas eletlen késsel.
12 évvel közepsuli utan viszont szembejött a terepasztalos hobbi es kiderült lehet ezt jól is csinalni, nem velem van a baj, a tanár volt mesüge.
Scorpion82 2018.10.18. 12:18:43
Ha valaki, hát én nem vagyok az a "nagyon apuka", aki boldog, belülről fakadó kötelességtudattal vágja a sablont éshajtogatja a papírlibát, de ez a kifakadás még nekem is durva. Néha szerintem ki lehet bírni.
Beleolvasgattam a többi bejegyzésbe is. Remélem, ha fiatalok is olvassák ezt a blogot, annyi haszna van a dolognak, hogy lássák, mire vállalkoznak, ha gyereket vállalnak, mert igen, utána már az életük nem teljesen lesz a sajátjuk. Soha többé, amíg a gyereke ki nem repül otthonról.
Aki pedig bevállalja, nos, az égvilágon senki és semmi ne mírja elő, hogy focsikorgatva és átkozódva mindent be kell vállalni azért, mert más szülők más gyerekekekkel és gyerekeknek megteszik.
Nem kell. Sőt, ha csak így megy, mindenkinek jobb, ha hagyjuk a francba. A gyereknek is, még ha ennek az ellenkezőjét is hisszük.
Katinkanya 2018.10.18. 13:01:13
Egyébként hálás vagyok, hogy a környezetem, beleértve a gyerekeimet is, érti a humort és ismeri az irónia fogalmát. Mert ahogy anyukàmtól tanultam: akinek nincs humorérzéke, az egyéb elvetemültségre is képes... ;)
Scorpion82 2018.10.18. 14:05:22
"Évek óta nyomaszt és szorongat ez a téma. Most őszintén el akarom mondani, hogy teljes szívemből gyűlölöm ezt a minden októberi, rohadványos terménybáb-készítő versenyt. Ki kell mondanom, le akarom tenni ezt a puttonyt!!"
A nyilvánvaló irónián túl itt azért éreztem egy kis mélyben fortyogó lávát is, ami meg-megremegteti a felszínt, és füstöl tőle a kürtő ... :)
Érthető valahol, mert többgyeremekes anyukákkal én biztosan nem cserélnék (és akkor még a nőket hívják gyengébbik nemnek). Ám ha a környezetemben szétnézek a korosztályomban, a harmincas szülők között, annyi frusztrációt látok az ilyesmik miatt, ami megrémít. Rengeteg olyan vélt elvárás van, ami teljesen értelmetlenül keseríti meg az életet.
Amúgy igen, én is helytelenítem, hogy szülők a gyerek helyett végzik el a feladatokat, és még versengenek is benne. Bár nem tudom, ti hol jártok iskolába, az enyémnél ilyen nincs. Mondjuk, nem is csinálunk meg helyette semmit csak azért, hogy (szerintünk) az ő alkotása legyen a legjobb...
A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2018.10.19. 11:21:48
Amire ők képesek...! Megfejelve azzal a szent elhatározással, hogy ha már ők eddig jutottak, akkor legalább a gyereknek legyen jobb, és tolják, tolják ezerrel, lelkesen... A gyerek meg megszokja alsóban, hogy szép és ügyes és okos, valójában meg semmiért két szalmaszálat nem tett keresztbe, anyuka meg lassacskán a kistesó körül pörög, mert "Te már nagy vagy, de Öcsinek tökfaragó verseny lesz az oviban..."
Kotán Norbert 2018.10.19. 11:56:55
Biztos antiszociális vagyok :D
Szerintem hagyni kell a gyereket játszani, kreatívkodni, barátkozni, közösségben lenni. Nem kell RENDEZNI az életét, nem egy film az.
A tanárok a lehető legjobbat azzal tesznek a gyereknek, ha becsületesen és emberségesen oktatják, azon kívül meg békén hagyják őket.
Családi nap nálunk is van oviban. Szoktunk menni, ha tudunk, de ez nem kötelező program. Talán pont emiatt jó.
Egy ilyen verseny is jó lehet, ha nem kötelező.
pPanni 2018.10.19. 12:13:58
2. gyereknek nagyon ciki, hogy ő csak egy pici akármit vitt, akármennyire is egyedül csinálta.
3. pláne rossz, hogy kötelező... :( a kétbalkezes leendő operaénekest miért kell frusztrálni?
Erre szerintem az lenne a jó megoldás, hogy mindenki bevisz alapanyagot, és egy pár órát együtt ügyködnek a gyerekek. (jó, persze, tananyaggal meg lemarad szerencsétlen tanár, akit meg stresszel a feszített tanterv).