Jézuskás coming-out

2018/12/19. - írta: Katinkanya

 

  • Anya, kérhetek a Nyuszitól egy JBL hangfalat? Ja, mégse… - hallgatott el hirtelen 10 éves lányom.
  • Miért ne kérhetnél? – kérdeztem gyáván, gyanakodva.
  • Mert nem létezik. Ti vagytok a Húsvéti Nyúl. És a Jézuska meg a Mikulás is.ajandek_nagy.jpg

Aznap belevágtunk a régen halogatott nagy beszélgetésbe. Igazából nem a szókincsem és a mondanivalóm hiányzott hozzá, hanem húzni szerettem volna a varázslatot. A csodavárást. És gyarló is voltam, hiszen egy füst alatt 9 éves kisfiamnak is kénytelenek voltunk színt vallani. Ő az a típus, akit csak egyszer lehet becsapni az életben. A legfőbb félelmem az volt, hogy vajon megérti-e majd, hogy nem kamuzni akartunk neki, hanem csodában ringatni. Hogy mennyire fog fájni neki az igazság, bármennyire is becsomagoltam a szeretet és az örömszerzés csillámpapírjába a sztorit. Bence a földön feküdt, miközben meséltem neki és a kanapét rugdosta. Tipikusan haragos és agresszív jeleket adott, de nem szólt hosszasan. A végén megkérdeztem tőle, hogy haragszik-e ránk. Nemet intett a fejével és könnybe lábadt a szeme.

Te hogyan tudtad meg? És hogyan mondtad el?

Judit: „9 éves lehettem, amikor sejtettem már, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat és ezt meg is mondtam a szüleimnek. Apa gondolt egyet, egész nap bütykölt, egy komplett damil- és drótrendszert készített. Szenteste a nappaliból csengettyűszó hallatszott, nem értettem, hiszen mindannyian ott álltunk kint az ajtó előtt. Beszaladtam, körbe futottam és elhittem, hogy tényleg a Jézuska intézi a dolgokat. Apa adott még nekem plusz egy év karácsonyi csodát.”

Juca: „A fiam már 12 éves volt, amikor 10 éves húga közölte, hogy nem is a Mikulás hozza az ajándékokat, hanem anyáék veszik, és kérdezze csak meg nyugodtan tőlünk, ha nem hiszi. A fiam eléggé meg volt döbbenve, de nem volt más kiút, színt kellett vallanunk. Szomorúan ült, megkérdeztem, hogy csalódott-e. Erre azt felelte: - Igen, de még az a szerencse, hogy a Jézuska létezik...”

Csaba: „Ez a kistestvérek sorsa… Az én nővérem kegyetlenül beavatott a tényekbe, amikor én még teljes naivitással hittem mindenben. Csak a mély csalódottságra emlékszem. Egyébként a gyermekeink 8-9 évesen már sejtették, hogy valami sunnyogás van, ezért elhatározták, hogy a kamerát a kályhán hagyják éjszakai funkcióra állítva, és rögzítik a Jézuskát. Benne voltunk a játékban. Egy darabig vettük az üres sarkot, majd snitt, és az volt a terv, hogy egy plédet elrántunk a kamera elől, és hopp, már ott is a feldíszített fa. A feleségemé volt a pléd-elrántó szerep, de a díszítés során elfogyasztott csúcsboroknak köszönhetően felrántotta a csillárra, ami majdnem rászakadt és sikítozva kacagott a földön. A végső felvételt látva, a gyerekek áradoztak: - Nézzétek, még csilingelés is hallatszik… ”

image1.jpeg

Viki: „Dodi volt a Télapó, tudtam. De akkor még eltereltek, hogy csak segít az igazinak. Aztán alsóban egy szemét gyerek elmondta, hogy mi a helyzet. Le is öntöttem kakaóval. Persze én kaptam beírást. Mellesleg a ceruzáimat is az angyalkák hegyezték éjjelente. A szüleim profin tolták a kamut. :)”

Diana: „Én a suliban hallottam először a többiektől, de gondoltam, hogy ezek tök hülyék. Aztán nagyjából 4.-es koromban kénytelen voltam elfogadni, hogy igazat beszélnek, de a mai napig sajnálom azokat a gyereket, akiknek nem adatik meg ez a misztérium. Van pl. egy kolléganőm, aki a gyermekeinek az első pillanattól kezdve nem hajlandó haszontalan ajándékot venni, mondván mindenük megvan. Tavaly Karácsonyra azt kapták, hogy kifestették a szobájukat. Mekkora gyermeki öröm lehetett!”

Katus: „6 éves lehetett a kisfiam, amikor a pincéből előásott egy 1974-es Matchbox katalógust és bekarikázta benne, hogy miket kér Karácsonyra. Miután leszúrtam a férjemet, hogy minek őrizget ilyen százéves szarokat, csak a baj van vele, ráfeküdtem a vaterára, hátha találok hasonló modellt. Negatív. Próbáltam a kisfiamnak elmagyarázni, ez nem biztos, hogy össze fog jönni. Erre megfogta a karomat, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: - Anya, bíznod kell a Jézuskában! Ő mindent meg tud oldani!”

István: „Három évesek még alig voltunk, a bölcsődében délutáni alvásból felrángatott a csoporttársam, Ribár Karcsika, aki meglátta, hogy a dadus nénik díszítik a fát és hazai szókincsével közölte: - Istvánka, a k..va istenit, itt a Jézuska!”

Katinkanya: „Ötéves voltam, amikor Szentdélután kinéztem az udvarra, és megláttam édesapámat, ahogy egy hatalmas fenyőfát farag be a karácsonyfa talpba. Órákig zokogtam vigasztalhatatlanul.”

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szoljanyanak.blog.hu/api/trackback/id/tr8014500820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása