Ezt kiabálta egy  kiskamasz a társainak tegnap a Balaton-parti strandon, és azonnal értelmet nyertek az elmúlt évek itt szerzett fertőzései. A férjem évek óta minden Balatonban töltött nyár után jellegzetes bőrkiütéseket növeszt magán mellkas-szerte, amire a bőrgyógyász első alkalommal csak annyit kérdezett: balatoni nyár?

Tegye fel a kezét, aki még életében egyszer sem pisilt bele bármilyen élővízbe! (A bátrabbak a nagydolgukat is elvégzik benne, találkoztam már a víz felszínén úszó emberkakival…) De hogy egyenesen wc-nek használja valaki a Balatont?!? Az egyben megdöbbentő és súlyos szülői felelősség is. Ez az egész wc-re járás általában egy kínlódás a kisgyerekeseknek. Amíg pelust hord a baba, addig van jó világ, de a szobatisztasággal kinyílik a nyilvános klotyók elborzasztó világa. Tisztelet az igen kevés kivételnek. Aztán eljön az  ’állandóan pisilni kell valakinek’ időszaka, és egyben az örök dilemma: a természetben intézze el a gyerek vagy valamelyik undorító wc-ben? Én azt a gyakorlatot követem évek óta, hogy útközben mindig megpróbálunk normálisabb nyilvános wc-t keresni, ez általában benzinkutakon sikerül, de itt is értek már szélsőséges meglepetések, mindkét irányban. Te felnőttként könnyű helyzetben vagy. Ha férfi vagy, bármikor, bárhol egyszerűen elintézed. De nőként…az én combizmom kőkemény, annyit pisiltem már félig guggoló helyzetben. És  egy kisgyerekkel? Egy kislánnyal? Évekig tartod őt a wc fölött, amíg bírja a derekad meg a karizmod. Aztán eljön a törölgetős-megterítős időszak. Én már szó szerint sehova nem megyek nedves törlők, felület-fertőtlenítő kendők és wc ülőke - takaró papírkészségek nélkül. Ha sürgős az ügy – és persze mindig akkor szól a gyerek, amikor már nem bírja visszatartani – akkor is elvégzem az előkészítő folyamatot, turbó sebességgel. És akkor ne beszéljünk az undorító szagokról  (én rekord hosszan tudom visszatartani a lélegzetemet) és a női wc-k badelláinak látványáról. Itt mindig megfogadom, hogy még nagyobb hangsúlyt fektetek lányaim egészségügyi kultúrájának alakítására, hogy soha, sehol ne hajigáljanak el becsomagolás nélkül véres cuccokat, igyekezzenek ne mellé pisilni, vagy legalább töröljék le maguk után a nyilvános helyiségekben is. Tiszteljük egymást, az utánunk következőt és a takarítónőt is, még ha ezt a figyelmet nem is kapjuk vissza minden esetben. Az ember ritka undorító faj tud lenni, a közvécék látványa alapján, csak azt nem értem, hogy ki hagyja szarosan még a falat is, meg véresen a kilincset, ha mindenki szívből szörnyülködik az ilyenek hallatán??

Csak az elmúlt hónap során gyermekeimmel megfordultam repterek, strandok, játszóházak, wellnessek, plázák, állatkert, éttermek, útmenti pihenők és kórházak mellékhelyiségeiben. Vannak üdvözítő kivételek, például a helsinki reptér tranzit mosdója, ahol madárcsicsergés és esőerdők zaja szól a hangszórókból, és olyan csillogóan tiszta minden, hogy szívesen meg is uzsonnáztam volna odabent, de sajnos a nagy többség hányinger. Lelki szemeimmel mindig látom, ahogy a baktériumok rátelepszenek kicsi lányom bármihez hozzáérő bőrére, és kényszeresen fertőtlenítek mindent. Tudom, túlzott reakció, de ezzel majd én megküzdök. Viszont kicsit sem túlzó az a rengeteg kényelmetlenség, undor, visszataszító látvány és kényszerhelyzet, amivel a legtöbb ilyen helyen találkozunk. Ennek ellenére kizárt, hogy a gyermekemet arra biztassam: pisiljen csak bele bátran a medencébe/tengerbe! Elég az a sok úszópelusos baba, akiknek a pelenkája egyértelműen nem gyűjti a pisit, csak átmosódik a vízben. Tovább is tudnám fokozni, hogy egy-egy ilyen fürdőzés alkalmával hány ember izzadtsága, napteje, bőrgombája, taknya ázik bele a vízbe, ami után te boldogan fürdőzöl a gyerekeddel. Szerencsés esetben remekül működik mindannyiunk immunrendszere és a természetes vizek öntisztulása is sok mindenre megoldás, a medencék vizét meg szigorúan fertőtlenítik. Gyermekgyógyász-nephrológus szakértő véleménye, hogy általában az ember vizelete nem ártalmas a vízben, egyrészt a nagyfokú hígítás következtében, másrészt a vizelet – egészséges esetben – egy steril rendszerből érkező folyadék. Akkor jelent valós problémát, ha valakinek húgyúti fertőzése van és úgy pisil mondjuk melléd a vízbe. De bárhogy is van, végtelenül undorító a tudat, hogy a pisivel teli vízben próbálsz épp kikapcsolódni, a gyereked meg azt nyeli. Vannak extrém érzékeny nők is, akik pont az állandó fertőzésveszély miatt képtelenek fürdőzni közösségi helyeken. Egy darabig wellness managerként felelős voltam egy 4csillagos szálloda spa részlegéért. Nagyon komoly szabályokat kellett betartani a medencék tökéletes vízminőségének érdekében, ami számomra, ezzel a túlzóan fertőzés-fóbiás hozzáállással nem volt nehéz. Viszont szabadság alatt sem tudom elengedni magam ezügyben. Volt olyan szálloda, ahol nyaraláskor lezárattam a gyermekmedencét, mert babakaki úszott a vízben.

Tűnhet túlzásnak ez az óvatosság (pedig még nem is meséltem a mosatlan üvegpoharakból elkapott torokfájásokról, ezért általában egyszer használatos poharat kérek), mindenesetre vannak szabályok, amiket szülőként be kell tartanod. Szélmalomharc, de kutyakötelesség! Szóval légy szíves ne pisiltesd a gyerekedet a strandon a fűbe, ne bíztasd arra, hogy intézze el a vízben, te is fáradj ki a wc-re a sokadik sör után is, orrodat se fújd bele, a gyerek zöld taknyát se mosd bele, medencébe lépés előtt zuhanyozz le, betegen meg maradj otthon!