Kilenc hónapnyi magánrendeléses terhesgondozás után szabadságáról, éjszaka behívott szülészorvosodnak adsz-e hálapénzt?

Ez a hálapénz eleve olyan rosszízű szó, és nem a jelentése miatt, tudniillik hálás vagy azért, hogy életed legmeghatározóbb bevetésénél veled van egy orvos, akiben megbízol, aki átsegít a fájdalom-nirvánán és bármilyen komplikációban megoldást nyújt. Ideális esetben. Amiért egy nő tényleg végtelen hálát érez, és ebben a nyomorultul magyar történetben, amibe már eleve beleszülettél, hogyan máshogy tudod kifejezni értékelhetően a háládat az egészségügyben, mint pénzzel…?

El is kezded már jó időben a felkészülést – mert tudod, hogy majd úgyis hálás leszel, mert illik annak lenned – és kismama körökben gyűjtesz infót, hogy mennyit szoktak adni, hányszorosa a magánrendelés díjának, mennyi kell a szülésznőnek, mi a tarifa császármetszés esetén és hány százalékát adod a körvonalazódott összegnek, ha végül mégis az ügyeletesnél szülsz. Szülés után aztán még egyszer mérlegelsz: tényleg bejött-e az orvos, jófej volt-e végig, hányszor vizitelt a kórtermedben személyre szabottan, mosolygósan meglapogatta-e a válladat vagy csak beszürkült arccal dohányzott az udvaron, fehérben…? – szóval adod-e a teljes rászánt összeget? Érzed-e a hálát arányos százalékban?

Méltatlan, igaz? Hidd el, nem csak neked az. Sokszor az orvosnak is kínos, hogy ott kaparászol egy borítékkal. Inkább vágyik ő egy kevésbé megalázó fizetésre, mint az ajándék szatyrocskákra. (Egyéb paraszolvenciákról, mint csokor fakanálról, hétszáznegyvenedik üveg, bármilyen ihatatlan alkoholról, fagyasztóból kivett, olvadozó vadhúsról vagy szedett-vedett tojásról nem is beszélve.)

Most ne kezdjünk bele a „rohadt, pénzéhes orvosok” parttalan topikjába, mert mint minden éremnek, ennek is látványosan két oldala van, mindenki tud példát és ellenpéldát mesélni. Mi lenne, ha inkább megoldáson agyalnánk? Tudom, nem mi fogjuk tudni megoldani az egészségügy több évtizedes nyomorát, de ötletelni a béke kedvéért nem árt.

Az én idealizált világomban – mivel teljesen naiv nem vagyok -  a hálapénzt nem lehet eltörölni egyik napról a másikra, főleg azért nem, mert a kereslet-kínálat elve alapján működik, így hát, amíg egy olyan páciens is van, aki hálából pénzt ad az orvosának, addig a rendszer működőképes. De miért nem legalizáljuk, tiltás és ítélkezés helyett? Ha már az egészségügyi fizetéseket képtelen a rendszer érzékelhető szinten „orvosolni”, és még mindig szánalmas messzeségben elmarad a nyugat-európai szinthez képest. Lehetne mondjuk pénzt adni az orvosnak, főleg miután megkérjük és elvárjuk, hogy munkaidőn túl, a seggünkből bármikor előrántva őt, túlórázzon. Ez hívjuk ugyanis szülészorvos-választásnak. Ezt – mivel plusz szolgáltatás – meg kell fizetni, de akkor lehessen hivatalosan, számla ellenében, adott, fix, ismert tarifával, ne ilyen-olyan sus-kus információk alapján. Legyen egy százalék, amit az orvos a kapott összegből  a kórháznak lead az infrastrukturális háttérért. Aki megteheti, válasszon orvost és fizessen érte, hasonlóan a magánszektorhoz, csak állami ellátás keretein belül. Mint egyfajta állam az államban. (Vagy inkább álom az álomban…) Aki nem akar vagy nem tud erre áldozni, annak ugyanaz a szakellátás járjon, csak az orvos személyét nem választhatja meg.

Miért lenne ezzel gond, hiszen magántanárt is választasz és fizetsz érte, miközben az „alapellátás” ingyenes. De ha te differenciálni szeretnél, mert nem elég mondjuk a nyelvvizsgához az, amit a tantervbe iktatva kap a gyereked, akkor megfizeted a különórát, hiszen így már szolgáltatássá válik.