• Piri mama, milyen tortát hoztál Öcsi szülinapjára?
• Amilyet ANYÁD mondott!

„A mai napon megérkezett anyósom. 86796 gramm, és 1570 mm. Legalább ti fogadjátok szeretettel! Én addig egy Valium-MagneB6-pálinka-latte koktélt kérek!” – hívott ma reggel a barátnőm.

Anyósod érkezik hétvégére. Az a rettegett. Pakolsz, mint a megveszekedett, szorongsz, hogy mibe fog belepofázni vagy hősies polgári ellenállásba csapsz és beleszarsz mindenki véleményébe? Anyós. Már a szó is ronda, szerintem. Én nem akarok anyós lenni. Én Katinka akarok maradni osztálytársaknak, gyerekeim szerelmeinek, vőmnek, kis menyemnek. Addig persze, mire eljutunk az anyós szerepkörig, nyilván rettegni fogja a nevemet néhány kerület, és csak összenéznek majd a kislyányok: - a Bence anyukája? Húúú, az elég gáz nő… De addig még van hova fejlődnöm, nézzük csak környezetem anyósait!

• Szopizik ez a gyerek rendesen? Ne adj neki tápszert, a baba csak anyatejet kaphat! Én négy évig szoptattam Ilcsikémet, nem is anya az olyan, aki tápszerrel tömi azt a szegény kicsit…
• Úristen, ez a nagylány még nem szobatiszta??? Bezzeg Pityukám, 10 hónaposan már a bilin ülve olvasott!!
• Timikém, biztos nem volt időd átfutni a szobán a porronggyal, megértem, hogy eljárkálsz a barátnőiddel, de most láttam, hogy vastagon áll a por az ajtófélfa tetején, ahogy áthúztam rajta a kezem.
• Te komolyan nem főzöl soha főzeléket??? Mi az, hogy nem szeretik? Nálam mindig megeszik… mondjuk nálam sosem kapnak hideg vacsorát a gyerekek, de főzelék nélkül felnőni… azért, ejnye…
• Jajj, de szép helyen nyaraltatok! Ezen a felvételen te táncolsz? Hol tanultad, valami diszkóban?
• Ühüm, szóval terhes vagy megint…most erre mit mondjak?
• Nézzéteeeek, mit hozott mamaaaaaa!!! Grillázs-szeleteeeeet! Ja, te dió-allerigás vagy, Moncsikám, most jut eszembe!!
• Na, gyertek gyerekek! Majd mi megtanulunk együtt vasalni meg ruhákat hajtogatni!
• Hát, édesem, megmondom őszintén, hogy mi más értékrendben nevelkedtünk.
• Neeeeem, ne haragudj, nem tudunk most vigyázni a gyerekekre. Holnap egy világkörüli kis utazásra indulunk Jánosommal, aztán meg annyira besűrűsödik a társasági élet. Talán majd január negyvenhetedikétől lesz egy kicsit lazább, akkor hozhatjátok a kis drágákat.
• Mostanában nincs időd edzésre járni, Annám? Mennyit szedtél magadra az elmúlt évben? Mondjuk, amilyen rosszul táplálkozol, nem is csoda, de csak segítő szándékkal mondom, mert hát állandóan dolgozol, meg ezek a gyorsételek is, ugye…csak azért mondom, mert Gézukám mindig is a vékony nőket kedvelte…de biztosan szeret így is, nem arról van szó!
• Mi ez a csiricsáré szín? Váltsátok vissza nyugodtan, nem illik az én konyhámba ez a cifraság! Karácsony után mindent visszavesznek úgyis!
• Gyere már ide kislányom! Mondd csak meg Mamának, merre van itt nálatok a whisky?

Gondolom, ti is tudtok ilyen kivételes példákat felsorolni, amelyek erősítik a szabályt! A szabályt, mely szerint az anyós valójában jó fej! Egy rendes asszony, aki megszülte és felnevelte neked a férjedet. Aki éjszakázott vele, amikor lázgörcse volt kétévesen, aki sírt, amikor először ment oviba, aki rettegve leste az utcasarkon, hogy elesik-e bicóval a gyerek, aki első randi előtt lovagias tanácsokat adott neki, aki megtanította legalább virslit meg teát főzni, aki kikérdezte a külön angolt, aki éjszakánként zokogott a fia előző, elfuserált házasságát látva, aki a tökéletes férfit látta mindig is a fiában. Pont, mint te a tiedben...