Lombikos lelkizés

Van az a nyomorult mondás, hogy egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen. Bármennyire erős is ennek az igazságtartalma, a lelki hátterét és a sokszor méltatlan erőfeszítések sorozatát nem nagyon adja vissza. Sokkal mélyebb folyó ez, minthogy egy vállrándítással elmenjünk mellette.

Semelyikünk sem úgy indul neki a gyermekvállalásnak, hogy komolyan gondolna a sikertelenség realitására. Ez az egész meddőség-kérdés is olyan téma, ami csak másokkal szokott megtörténni. Aztán tessék, pillanatok alatt nyakig merülsz a negatív terhességi tesztekbe és a kudarcos önvádba. Mire egy nő eljut a konkrét lombik-programig, addigra már megjárta a poklokat testileg és lelkileg. Mert az elején csak csillámos álmokat sző a babázásról, aztán a hosszú hónapok próbálkozása után kezd feltűnni, hogy valami nem jól működik. Minimum fél év, de inkább évek telnek el, mire elgondolkodik, hogy orvoshoz fordul. Nem minden esetben egyértelmű, hogy mi áll a háttérben, tehát első körben hetekig tartó kivizsgálások jönnek, egyrészt azért, mert nem csak nőgyógyászati vizsgálatról van szó, hanem a testet, mint összefüggő rendszert kell körbejárni, másrészt pedig az egyes laboreredményekre (pl. hormonszintek) is heteket kell várni. Jó esetben kiderül a szervi ok, mint akadályozó tényező, de ez is csak azért jó eset, mert legalább biztos diagnózisod van, és nem csak folytonos tárogatás, hogy minden rendben testileg, de valamiért mégsem jön össze a baba. A biztos szar számomra mindig jobb, mint a bizonytalanság. Mert akkor nincs tovább mese és időhúzás, csapjunk bele a mesterséges megtermékenyítés misztikus kiszámíthatatlanságába. Fejet kell hajtanom az egyre fejlődő orvostudomány előtt, hiszen egy szűk évszázaddal ezelőtt a meddő pároknak maximum az imádkozás jutott megoldásként. Ma már többszintű megoldásra találhatsz a hormontámogatástól kezdve, az inszemináción át, az in vitro megtermékenyítésig. De ezek sajnos még nem az egyértelmű megoldást adják a kezedbe, csak a reményt. Továbbra is fennállhat a sikertelenség, hiába van biztos diagnózisod, a megtermékenyített petesejt megtapadása egy lutri. (Ahogy a természetes úton történő teherbeesés is az, millió tényező befolyásolja.)

A nehezebb helyzetet számomra a folyamat lelki vonatkozása jelenti, hiszen vagy eleve nincs szervi okod, csak valami pszichés blokkod, vagy a többszöri próbálkozások során jutsz el a lelki mélypontra, ami szintén az esélyeket csökkenti. Könnyű annak, aki kívülállóként csak azt szajkózza, hogy pozitív hozzáállás, meg fel a fejjel, majd a következő összejön, meg fejben dől el minden. Mert ez mind így van, és a psziché, meg a gondolatok teremtő ereje működőképes, de idő kell hozzá. És hatalmas lelkierő. Ne várd el egy hormonokkal szétbombázott, a cél érdekében túlsúlyt vállaló, többedszerre frissen vetélt nőtől, hogy tapsikolva legyintgessen, hogy persze…van még 2-3 OEP által támogatott lombik programom, nem gond… (Emlékszem én, amikor a kisbabám elvesztése után – ami nem volt sem mesterséges, sem 12 héten belüli – gyakorlatilag nem bírtam kismamát, kisbabát és babakocsit látni, ennek ellenére csak ők jöttek szembe, és már akkor is tudtam, hogy ebből az állapotból semmi más nem gyógyít meg, csak egy egészséges, élő baba.)

Legyél türelmes magaddal, ne legyenek irreális elvárásaid! Többiek! Ti meg ne vájkáljatok, ne adjatok kéretlen tanácsokat, hallgassátok meg a panaszt, de ha nincs tapasztalatod a témában, akkor ne ítélkezz a másik teherbírása felett. Ahogy telnek a hónapok, és egyre több vizsgálaton meg beavatkozáson esik túl egy nő, úgy lesz egyébként egyre fásultabb a kiszolgáltatottsággal szemben, de sosem lesz egy könnyedén kezelhető díszmenet az a sok testi kitárulkozás, ami ezt végigkíséri. Egyszerűen egy két lábon járó méhnek vagy petefészeknek érzed magad, nem vagy már egyéb, mint egy naaagy hormonháztartás, végül beavatkozáskor kettes ágynak szólítanak, a műtő előtt várakozva meg „van itt még egy petevezeték”… Különben is, aki lombik programra adja a testét, annak anyagilag is jócskán fel kell készülni, hiszen a támogatás nem a teljes ingyenességet jelenti. Mélyen zsebbe nyúlós vállalás ez, de egy nő, aki gyereket szeretne, sokszor nem ismer határokat. Van ismerősöm, akinek 8 próbálkozásból született két elképesztően csodás, gyönyörű gyermeke, de az a nyolc lombik jó mély gödör volt. És messze nem OEP támogatott. Ebben a formában, ha egy magán intézményt választunk, a program teljes ára konzultációkkal, beavatkozással, hormonális készítményekkel együtt 700-800 000 Ft körül mozog, de a teljes protokoll végigkövetése (vizsgálatok, inszemináció, lombik) akár 1 millió Ft fölé is rúghat, de állami intézményben is ki kell fizetni a nagyjából 100 000 Ft-os gyógyszer/injekció költségeket.

Bár én szeretem a szókimondást, és nem bírom a dolgok szőnyeg alá söprését meg a mellébeszélést, de ne csak a negatívumokról szóljon ez az írás. Az elismert intézmények profi szakemberei segítségével 35-50 %-os a teherbeesés aránya. Ennél kiteljesedettebb öröm kevés létezik egy nő számára. De bennem mindig felmerül egy következő kérdés: vajon miért érezzük tabunak ezt a témát még mindig? Miért érzi úgy némelyikünk, hogy ez egy szégyenteljes titok? A gyermeknek vajon el kell mondani nagy korában, hogy ő lombikban fogant? Jelent ez lelki törést számára? Muszáj túlóvni, túlfélteni csak ezért? Kell szólni az óvodában, hogy különös odafigyeléssel kezeljék az IVF miatt? Túlkapások? Jogos félelmek? Pszichológus szakértők szerint a gyermeknek mindig mindenre válaszolni kell, adott kornak megfelelően. A tabugyártásnak nem vagyok híve, mi mindig megbeszéljük a felmerülő kérdéseket, legyen az bármilyen kínos téma is. Számomra a lombik pont olyan, mint az örökbefogadás, vagy a szülők korábbi kapcsolatai, esetleg valamelyikük korábbi válása: úgyis beszéli a „szomszédság” meg az osztálytárs szülők, meg a néni a kispiacon, szokás szerint mindenki jobban tud mindent, szóval amit nagyon el akarunk titkolni, az még gyorsabban célhoz ér. Én azt tanítom a gyerekeimnek, hogy az emberek közti különbség nem a külsőségekben rejlik, hanem a személyiségben. És mint tudjuk, az nem a lombikban készül.