Kezd olyanná válni az életünk, mintha egy filmet néznénk, nem? Egy többé-kevésbé hihetetlenre megírt, negatív meglepetésekkel és annál is több tanulsággal teli forgatókönyv, amiből a leforgatott filmsorozat kissé barátok közt-ös, már ami a sorozat hosszúságát illeti. Fogalmad nincs, mikor lesz vége... Spekulatív információk folynak a csapból, hol éhes vagy rájuk, hol apátiásan elutasítod. Karantén...ez a szó eddig maximum a történelemkönyvekben bukkant fel, vagy távoli országok távoli híreiben.
Négy hete vagyunk itthon bezárva, minimális mozgástérrel, anya három gyerekkel. Apa dolgozik minden nap. Nem ünnepeltük még így a Húsvétot. Összefolynak a napok, hétvégékkel összekent hétköznapok csorognak, első blikkre már gondolkodnom kell, hogy milyen nap van, a pontos dátumról meg már régóta fogalmam sincs. Hetente egyszer mozdulok ki a házból, élelmiszert vásárolni, de az a sminkemből ítélve sátoros ünnep. Elveszett a munkanapok-egyetemi oktatási napok-szabadnapok megszokott körforgása, nem fogynak a parfümjeim, körömcipő pedig a karácsonyi partin volt rajtam utoljára.
Gyerekkoromban ilyenkor már a húsvéti nagymisén ültünk, közben takarékon főtt otthon a húsleves, és délben a nagyböjtből hazaesve mindennél jobban esett az ebéd. Feltámadt Krisztus! Másnap, húsvét hétfőn kerestük a nyuszi ajándékait a kertben, meglátogattuk nagymamát (Istenem, add, hogy még egyszer az életben érezhessem azt a tejfölös nokedli ízt, amit a pörkölt mellé tálalt...!) és bujkáltunk a lehúzott redőny mögött a locsolkodók elől. Nem mintha sokan jöttek volna, nem voltam népszerű kislány, pedig vágytam volna rá, de inkább kiröhögtem az egész hülyeséget kínomban. Az úgyse jött soha, akit vártam...Ma, három gyermekkel itthon, amikor locsolkodás helyett a pandémia szót kellett a szókincsünkbe építeni, ma kizökkent az idő. Készültünk hímes tojással a hazai fiúknak, fel van díszítve a ház, de felborult a böjt, és húsvét vasárnap megérkezett a Nyúl. Tudom-tudom, ez a mai nap még Jézusról szólna, de - hogy Xavér Varnust idézzem - “Isten majd megbocsát. Ez a mestersége."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.