Hiába vagyunk a Balatonnál, én évek óta a strand játszóterén barnulok. Utolsó rémálmomból ébredve is tudom, hogy hánykor, honnan süt a nap, és mit játsszunk, hogy legyen esélyem a végén úgy kinézni, mintha én is vízparton nyaraltam volna.
Kezemben lapát, mellettem csúszda. Kellemes apuka lökdösi kisfiát a hintán, másik fia csúszik épp. Apuka magas, szép lábú, sportos, sármos. Néha még az illatát is felém fújja a szél. Vajon mivel foglalkozik? Sokszor játszom ezt a strandon: fürdőruhában mindenki egyenrangú. Próbálom kitalálni, hogy társaim a homokozásban ügyvédek, adminisztrátorok vagy Sparban eladók? Kíváncsi vagyok hintás apuka hangjára.
- Kismalac, kismalac engedj be! - kiabálja a hétéves a hintán.
- Nem engedlek, ó-a-a-eee! - válaszol a csúszda lépcsőjéről a négyéves.
- Kisfiam, az nem engedlek, lófasz a seggedbe! - korrigál apa.
Szép hangja van. Erotikusan mély, erőteljes.
Másik apuka réveteg tekintettel ül a homokos fövenyen; egyik kezével egy kiürült, műanyag sörös korsót tart a gyerek kavicsgyűjteményének, másikban a tele sör. Anyuka kiált át négy-öt leterített pléden túlról:
- Megdobsz egy kis lóvéval? Innék egy aperol spritzet!
- Nincs nálam, csak apró...- ütögeti meg Apu a vizes fürdőgatyája zsebét.
Anyu feszülten turkál pénz után a pelenkázótáska belső zsebében, amikor szöget üt a fejében a válasz.
- Te pénzzel a zsebedben fürödtél??? - kiált vissza újra, és szidja a percet, amikor a Hervisben rábeszélte aput a trendi, zsebes, quick dry gatyóra. Mert szórakozott. Mert oda tömeszeli a pénzt az idétlenje.
- Dehogy! Csak egy ötvenes maradt benne véletlenül...
Anyu az aperol spritz-cel - ma csak 900!- lerogy a gyékényre, fél fenékkel egy maradék sajtos-tejfölös lángosra, amit a szomszéd pléden nyaraló ikrek majszoltak oda, és húzóra leissza. Kilencszázér' kettőt is, ne viccelj.
Apu az öreg tölgy mögött közben sunyi arccal húzogatja elő a fürdőgatya zsebéből a szarrá ázott húszezreseket.
Az elsősegélynyújtó standnál egy nagymama teli tenyérrel csapkodja sivalkodó unokája fenekét: - Nem verekszünk, Ervinke, érted? NEM VEREKSZÜNK!!
Balaton. Átölel a nyugalom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.