Anikó épp átlépte a negyvenet, amikor sokadszorra, újra fellángolt benne a kisbaba iránti vágy. Egészen pontosan egy kislányért volt megveszve egészen. Anikó három fiú édesanyja volt.
Hosszas egyeztetés, mérlegelés és mindenek számbavétele után úgy döntöttek férjével, hogy belevágnak egy utolsó gyermekvállalási projektbe. Hátha talán majd most… 1980-ban, a kisvárosi kórház szülészetén még nem volt ultrahang, így csak a szülés pillanatában derült ki, hogy Anikóék családjába IKERFIÚK érkeztek. A csalódás sikollyá robbant a szülőszobában, majd Anikó kijelentette, hogy nem fogja szoptatni őket. Mire a kórterembe kerültek, már szerelmes volt beléjük.
Anyósom mindig azt hajtogatta a férjemnek: okos embernek először lánya születik. Persze ezt is odacsaphatjuk a többi idióta népi hiedelemhez, miszerint ha ég a gyomrod, akkor nagy hajú babád születik, vagy ha csúcsos a hasad, akkor fiú lesz, de azért én ezt a lányod-születik-okos-vagy-dolgot elkönyveltem igaznak. :) De vajon tényleg minden anya vágyik egy kislányra? Kifejezetten ezen a szemüvegen át kezdtem figyelni a tágabb környezetemet és bizony, legtöbbször jelen volt valami aprócska elfojtás ez irányban. Főleg azok az anyukák beszéltek a kislány utáni vágyról, akiknek két-három fiuk van, mert ott már általában egyre fogy az újabb gyermekvállalás esélye, míg ha egy fiad van, még remény is van. Ne hördüljetek fel, nem arról van szó, hogy az anyák nem szeretik eléggé a fiaikat…dehogyisnem! Én könnyen beszélek, mert fiam és lányaim is vannak, mindig is kislányt tudtam elképzelni magamnak, de amikor teljesítettük az „okosság mércéjét” (lsd. anyósom), és kiderült, hogy a következő baba fiú, én sikoltoztam és sírtam örömömben. Mert igenis van különbség, hogy hogyan viszonyulsz anyaként vagy apaként a fiadhoz vagy a lányodhoz. A lányaimat imádom, mert tükörképeim, zsigerből vagyunk mi egy közös maszlag és amíg élek, bármilyen női témában választ tudok nekik találni. A fiamat meg imádom, mert összeköt a kémia. Ja, és skorpiót skorpió aszcendenssel kapott a skorpió aszcendens anya. Love forever van. Azt is látom, hogy a klón-fiára mennyire büszke az apja, és azt is látom, hogy a lányok meg a kis-szerelmei és megveszik kilóra egy pillanat alatt.
Ha lányos anya vagy, minden olyan természetes testileg és lelkileg, hitelesen tudsz a lányaid szemében élni, példát mutatni és válaszolni. Ha csak fiaid vannak valóban olyan, mintha egy kiképzőosztagban töltenéd a mindennapokat? Dehogyis… annyi, de annyi szerelmes pillantást kapsz, amit soha máskor. És irtó elfogult vagy a fiaid iránt. Harcos amazon, sportolónő vagy autó-motor szakértő leszel mellettük nő létedre, és pontosan tudod, mire van szüksége a nőknek, tehát mire neveld/trenírozd a jövő férfias lovagjait. Kemény vagy, akár sziklát mászol velük, ha kell, aztán puha leszel, hogy ölelgethessenek, és a nyakadba fúródva szimatoljanak. Aztán éjszaka megnyitod a H&M applikációt és párás szemmel sodorgatod a kislány ruhákat a képernyőn… persze szigorúan csak azért, mert miért nem gyártanak ilyeneket felnőtt női méretben…. ;)
Voltak történelmi érák, amikor csak a fiú volt értékes, hiszen ő vitte tovább a nevet meg a gazdaságot, és több gyerek esetében a legkisebb fiút taníttatták, mert ő volt jó befektetés, őrá tuti maradt pénzkeret, az előtte születettek mehettek férjhez vagy a földekre. A hány családod van kérdésre a helyes válasz az x gyerek és y lány volt. Kínában és Indiában pedig a mai napig igyekeznek elkerülni a haszontalan lánybabák megszülését, ilyen-olyan legalizált, késői, akár második trimeszterben történő abortuszokkal.
Öt évig voltam gyesen egyhuzamban. Amikor a lányom ovis lett és egyedül maradtam itthon Bencével, ugyanúgy játékkal teltek a napok, de már akkor sem szívből, hanem anyai kötelességből tologattam azt a rengeteg kisautót meg kisvonatot az arcom előtt, a szőnyegen fekve órákig. (Bezzeg Apa, na ő totális átéléssel tolta ugyanezt, és el is magyarázta, hogy mennyire király, mert irtó izgis közlekedési bonyodalmat oldanak meg most, a pizza szállító és a japán jetski szárazföldi ütköztetése körül kialakult drámában.) Én ugyanezt a békét akkor leltem meg, amikor a gyöngyfűzés és a gyöngykirakás meghitt óráit egy laza babaöltöztetéssel vezettük le. Ami egyébként élőben a férjemnek egy komplett rémálom, kiemelten harisnyás időszakokban. :)
A fiús anyák többsége nyilatkozott még egy előrébb mutató, elvitathatatlan tényről is: az unokázós időszakról. A lányok, ha anyák lesznek, ideális esetben és legtöbbször a saját anyukájukhoz fordulnak segítségért, tanácsért, nagymamai jelenlétért. Ha fiad van, akkor csak menyed lesz, így óhatatlanul egy körrel kijjebb kerülsz az új család körül kialakuló természetes távolságtartásban, hiszen a menyed a saját édesanyját szólítja meg természetesebben.
Kíváncsi vagyok: nálatok hogy van ez? Fiús anyukák, szerepel egy kislány a legtitkosabb álmaitokban? Ha tehetnétek, a cél érdekében megválasztanátok a leendő gyermeketek nemét?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.